Átstartolás Ferihegyen

Életemben eddig egyszer láttam élőben átstartolást két éve egy görög szigeten, ahol egy kisebb 20 személyes repülő nem tudott elemelkedni addig, amíg a nagy leszállt volna. Június elsején Berlinből hazafelé a gépen éltem át az élményt a hirtelen időjárás változás miatt.

Szinte a szárnyon ültem az ablaknál, az úton nem volt semmi különös, a vecsési káposztaföldek felől süllyedtünk. Sütött a nap, a lassulás miatt a szokásos módon növelte a felhajtóerőt az Airbus-on a fékszárny és az orrsegédszárny, a futó kiengedésekor egy kis gázt adtak. Már látni lehetett az ablakon át a másik pályát:

Aztán minden ködbe burkolódzott a jobb oldalon, a másikon továbbra is vakítóan sütött a nap:

A gép egy kicsit megbillent már a teljes tejben-ködben és felbőgtek a motorok, átstartoltunk. Meglepett a dolog, vízszintesen rohantak el a hatalmas esőcseppek az ablak előtt, majd a bal forduló miatt inkább csak a szárnyat láttam, ami már alaphelyzetbe volt állítva.

Döbbent csend az utastérben, az utasok nagyobb részének szintén első ilyen élménye lehetett.

Szimulátorban járatos emberként egy iskolakörre számítottam, ennél többet maradtunk fenn, a vége felé elég intenzív körözéssel. Viccelődtünk is egymással, hogy nem véletlenül mutatták az úszómellény használatát a felszálláskor még Berlinben, lehet, hogy a Balaton lesz a kitérő reptér.

Végre egyenesbe állt a gép, a fékszárnyak is megmozdultak, futó ki, egy nagy huppanás, a fékszárnyak szinte alátörtek a nagyobb felhajtóerő szükséglet miatt, ilyet eddig csak videókon láttam öregebb gépeken. A másik, hosszabb pályán szálltunk le végül is simán. Menetrend szerinti járathoz szokatlan módon megtapsolták az utasok a földet érést.

Ömlött az eső, a beton úszott a vízben, egy 747-es kargó araszolt az egyik párhuzamos gurulóúton. Talán miatta tekertünk annyit, hogy a turbulenciáját elkerüljük.