IL-18 szovjet repülőgép, a luxustól a csibeszállításig

Hatvan éve landolt először Ferihegyen a Malév új repülőgéptípusa, a címképen is látható négy légcsavaros szovjet Iljusin Il-18. Személyes és egyéb emlékek róla.

Míg a gyerekek kicsik voltak és Sopronba mentünk, mindig megálltunk egy kávéra és sütire Abdánál, és vezettük az Elvis Parkban az IL-18 típusú repülőgépet. Soha nem felejtem el, ahogy első alkalommal a srácok rohantak fel a lépcsőn, be a pilótafülkébe, és mire utánuk értünk, már kezük a kormányon, és szájukkal bőgették a motorokat.


A kormányt még én is alig tudtam mozgatni, nemhogy a srácok, a repülőgép még a huzalos vezérlés időszakában szolgált a Malév színeiben. Később Sopron felé többször autózva aztán rítussá vált, újra és újra ezerszer el kellett mesélnem, hogy milyen volt ezzel a géppel utasként repülni.

Négy percnél hosszabban látható a csiberepülő

Boldogult úrfi koromban a Malév már csak cargoban repülte, ha az a sok naposcsibe Bábolnáról erről csivitelni tudna. Más szocialista országok nemzeti légitársaságai is már csak tartalék gépként használták egyes járatokon. Anno a nyolcvanas évek elején Berlinből és Varsóból volt szerencsém ilyen típussal hazarepülni.

A varsói felszállás az emlékezetes kaland maradt. Indulás előtt a LOT légikisasszonyai kiszállítottak bennünket a gépből, mert a jobb oldali külső hajtómű nem indult be. Aztán három óra múlva, mikor nekiindultunk a felszállásnak, pont az ablak mellett ülve ráláttam, az elromlott hajtómű továbbra sem működött.

Malév gép dömping videóinkon
Kiváló időtöltés lehet a karanténban

Kora téli délutáni időpontban alacsony, jó vastag szürke felhőzet volt, amit a gép három hajtóművel nehezen tudott áttörni, prüszkölve bőgtek a motorok, többször éreztük úgy, mintha a repülőgép visszapattant volna. Aztán az egész kabin közönsége fellélegzett, amikor a vakító napfény elárasztotta a fedélzetet.

Berlin pedig azért emlékezetes, mert akkor utaztam életemben először első osztályon. Már a földi trakta is hasonlított a mai lounge kiszolgáláshoz, de a fedélzeten is emlékezem szerint a két órás repülő úton állandóan etettek-itattak bennünket. A repülőgép mintha nem is repült volna, hanem csak méltóságteljesen úszott a levegőben.

Aki ma is szeretne az IL-18 géppel találkozni, a koronavírus őrület elmúlása után menjen el az Aeroparkba.

Cikk megosztása:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük