Junkers F13 és a sikertelen magyar királypuccs
Néhány napja volt 95 éve, amikor IV Károly korábbi magyar király a legitimista főurak biztatására 1921 októberében újra próbálkozott a hatalom visszaszerzésével. Svájci száműzetéséből Junkers F13 repülőgéppel hozták haza Magyarországra, ezt a történetet mesélnénk el a repülőgép szemszögéből.
A Junkers gyár a háború után lépett színre a teljesen fémépítésű utasszállító repülőgép újdonságával, a Junkers F–13-mal. A gyár Svájcban talált egy döntően kétfedelű hidroplánokkal, egykori háborús pilótákkal a tavakon és a tavak között sétarepülést kínáló légitársaságot, amit Ad Astra Aero-nak hívtak.
Kevés tőkéjük révén a svájciak elfogadták a Junkers gyár ajánlatát, ha vásárolnak három Junkers F13 gépet, kapnak mellé négyet apportba. A német gyár a főpilótát is a gépekkel adta, hogy tanítsa be azok üzemeltetését és vigyázzon a Junkers-ekre. A svájciak egy ilyen gépet futókkal szerelve, füves reptéren kezdtek el használni, a többit pedig a képen látható hidroplánként.
A történet másik szála szintén Svájcba vezet, ahol ekkor IV. Károly az első magyar királypuccs után száműzetését töltötte.
A legitimista magyar főurak 1921 nyarán elhatározták IV. Károly újbóli hatalomátvételét. Az egykori király gyors hazahozását Svájcból pedig biztonsági okok miatt inkognitóban, rejtve repülőgéppel tervezték. A magyar főurak két egykori magyar katonapilótát bíztak meg a repülőgép felkutatására és az akció megszervezésére, ahol hatórás repülés után Dénesfán várták Magyarországon a királyt.
A pilóták, talán háborús kapcsolataikat is felhasználva, jutottak el a svájci Ad Astra Aero légitársasághoz. A Junkers F–13-as bérlése nem okozott problémát, házassági évfordulós sétarepülést és öt utast írtak a hatórás repülési tervbe. A futóműves változat utas kabinjában négyen foglalhattak helyet – inkognitóban a királyi házaspár, a titkár és az egyik pilóta. A másik pilóta valószínűleg előre ült, a jobb oldali ülésbe.
A svájci hegyekben a köd dél körül szállt fel, így korábban nem indulhattak el, ráadásul tapasztalt pilótára is szükségük volt.
Szerintem a gyári főpilótát, Zimmermannt azzal nyerték meg, hogy biztosítékként a gép árával megegyező letétet adtak végül az út előtt. A kockázatokról nem beszélve egy király renoméján a gépeltérítés foltot ejtett volna, és a cégnek sem lett volna jó ajánlólevél. Tehát gyakorlatilag a szervezők megvették a Junkers F13 gépet, így senki nem vethette a főpilóta szemére, hogy menet közben alaposan eltért a repülési tervtől.
1921-ben még iránytűvel és látás szerint, tereptárgyak felismerésével repültek. Nem voltak még elfogó vadászgépek, így a határokon is könnyen átrepültek. Az út során több „köhögő” motorszakaszt is megúsztak, a Duna vonala elhagyása után már szürkületben érkeztek Magyarország fölé. Ott először eltévesztették a Szombathely melletti birtokot. De a rossz leszállás után még átrepültek a pár kilométerre levő Dénesfa előkészített repterére, ahol sikeresen véget ért a légi bevetés.
A szerző jobbján a vitrinben a JUnkers F13 hidroplán modellje az egykori Petőfi Csarnokban
Szerintem nem kell krimi írói fantázia ahhoz, hogy dolgoztak ellenerők is a király légi utazásának megakadályozására. A megrendelt sétarepülés előtti éjszaka, hogy-hogy nem hangártűz keletkezett, megsérült a Junkers jobb szárnya. Már nem lehetett megjavítani.
De a svájci hangármester már akkor is tudta, hogy a pontosság nem csak a királyok erénye, a repülőgépet induláshoz délre ki kell állítania. Szerencsére Junkers gondolt a gyors szárnycserére, hat hollander le- és felcsavarásával megtervezte azt. A hangármester a repülőtéren körülnézett és az a hidroplán esett ideiglenesen áldozatul a szükséges műveletnek, amit a nyitóképen mutattunk meg.
Így kapott az 59-es számú Ad Astra Junkers F13 66-os számú jobb szárnyat és ezt a kétféle számozású szárnyat látta a közönség a Petőfi Csarnokban addig, amíg a repülőmúzeum nyitva volt. Vajon most hol lehet ez a nemzeti ereklye?
