Richard Branson becsalogatta a Boeinget az űrugrásba

15 éve ostromolja a Virgin Galactic a 100 kilométeres magasságot. Több mint 500 űrturista – a címképen jónéhányan – tette le a már 250 ezer dolláros jegy előlegét, de még mindig nem indult el az első járat. Talán majd a Boeinggel sikerül?

Burt Rutan Paul Allen a Microsoft milliárdos anyagi támogatásával 15 éve megépítette azt a garázs űrhajót, amely kétszer egymás után elérte a Kármán vonalat, a 100 kilométer magasságon az űr alját. Megnyerték a 10 millió dolláros XPrize díjat, bár a rekord sokkal többe került.

Sir Richard Branson a brit nagybefektető fantáziát látott a rekordban, megvette a projektet Rutannal együtt. A világhírű tervező azt a feladatot kapta, hogy a 2+1 személyes űrhajót hizlalja fel 2 pilóta 6 utas konfigurációra.

Richard Branson

Az űrturista űrutazás lényege, hogy egy anyahajó felviszi 15 kilométerre az űrhajót, ami ott begyújtja a rakétákat és pillanatok alatt felér 100 kilométer magasra. Ott pár percet lebegve átfordul, létrejön a súlytalanság és a földi űrpanomára. Majd a szárnyát fékező módba állítva visszasüllyed a kiinduló ponthoz, ahol a szárnyat átfordítva repülőgéppé válik és levitorlázik.

Pár éven belül tervezték az első utazást, azóta a projekt kudarcokkal tele fejlődik. Sir Richard összegyűjtött rá a 15 év alatt 1 milliárd dollárt, a rakétával volt a legtöbb baj. Végül idén sikerült az űrbe juttatni a Virgin Galactic marketing vezető nőjét, kvázi ő volt az első űrturista. De valami még hiányzik, mert Branson és családja lett volna az első utas nyáron a Holdra szállás 50 évfordulóján, de az utazás elmaradt.

A héten jött a hír, hogy a Boeing fejlesztő cége is beszáll a projektbe. 20 millió dolláros részvénycserével. Ami igazából egy újabb remek marketing fogás, mert közben megkezdték a Virgin Galactic cég nyilvános tőzsdei bevezetését.

A Boeing az űrutazásban lemaradt a SpaceX és a Blue Origin mögött, de neki is van szerződése a NASA-val. Biztos, hogy ők már tudják, mi lehet az a kis hiány, ami miatt még nem szállhatnak be az űrturisták a Virgin űrhajójába. No meg a sajtóanyag alapján nyitottak egy másik fejlesztési irányt is, ami talán sokkal izgalmasabb a városnézésre hajazó súlytalan Föld nézegetésnél.

Lehetne ezt talán űrcélugrásnak is nevezni. Mondjuk a London Sydney távolságot nem egy nap alatt, hanem nagyjából 2-3 óra alatt tehetnék meg az utasok. Ebből a fele nagyjából az, amíg felcsavarnak az anyahajó szárnya alatt az űrhajóban ülve a kilövés 15 kilométer magasára. Onnan irány a 100 kilométer űralja, aztán már az űrben egy fél földkerülés és utána jön a korábban említett visszatérés a cél repülőtérre.

A világ nagy repülőtereinek leghosszabb futópályái alkalmasak az anyahajó le és felszállására és a talán pontosabb kifejezéssel az űrrepülőgép fogadására. Bár lehet, hogy az út tovább tart, mert a célban még üldögélni kell az űrrepcsiben, hogy az lehűljön az ajtó nyitáshoz.

Forrás: Virgin Galactic

Cikk megosztása:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük