Hidroplán járatok elektromos hajtással, végre valahára

A repülőgépek elektromos hajtásának fejlődése nagyon tempós. Folyamatosan nő az egy töltésre jutó üzemidő, a hajtásrendszerek egyre erősebbek, egyre nagyobb tömegű repülőgépeket képesek a levegőbe emelni.

A hidroplánokkal kapcsolatban a szakemberektől állandóan azt hallottam, hogy még nincs akkora erejük az e-hajtóműveknek, hogy a felszálláskor olyan teljesítményt fejtsenek ki, amely kiemeli, elszakítja a víztől a hidroplánt.

Elég sokat írtam-írok az elektromos hajtásról a repülésben, ahol mindenki új gépekben gondolkodik. Kivéve a képen látható úriembert eredetileg Ausztráliából, akit úgy hívnak, hogy Roei Ganzarski. Ő magniX néven alapított egy fejlesztő céget, hogy a Cessna 208 Caravan és hasonló nagyjából 10 személyes gépekben cserélje le a hagyományos hajtást elektromosra.

Az eredeti gondolat annyira megtetszett a befektetőknek, hogy a repülőgépipar ikonikus városába, Seattle-be hívtak az ausztrált, így személyesen is bekerült egy emelő áramba.

A gigacégek közül a Microsoft meg az Amazon székhelye is ebben a városban található. Amerikába nehezebb behozni fejlesztőket dolgozni, mint Kanadába. Ezért ezek a cégek kutató-fejlesztő részlegeket telepítettek a határ túlsó oldalára, Vancouverbe.

Hirtelen keletkezett a két város között sok napi utazási igény, ami autóval elég macerás és túl hosszú idő, eltart három órán át, amit pár éve nekem is sikerült megtapasztalnom, főleg a határon való lassú áthaladás miatt. Ez oda-vissza szerencsés esetben 6 óra, szinte egy teljes munkanap.

Seattle Boeing városa, sem ott, sem Vancouver-ben nem ismeretlen dolog a menetrendszerű hidroplán repülés, ami korábban az országhatárokon át nem volt divatos. A hidroplán egy óra alatt lerepüli ezt a távot belvárostól belvárosig, 20 perccel a repülés előtt kell az utasnak megjelennie a terminálon és a határátlépést is meg lehetett gyorsítani. A képen mögöttem a Vancouver-i belvárosi hidroplánkikötő.

Létrejött a hidroplán járat, adja magát az ötlet, hogy elektromos hajtással zöldebb, barátságosabb, csendesebb, olcsóbb lenne a repülés. A magniX vezér leült a Hairbour Air, egyébként a világ legnagyobb hidroplán légitársasága vezetőjével és hamar dűlőre jutottak.

A Harbour Air Csoport több légitársaságban három hidroplán típust üzemeltet. A DHC-2 Beavert 6 utassal, régen még nem pirosra festették őket, a DHC-3 Turbó Ottert 14 utassal és a legnagyobb hidroplánjuk a DHC-6 Twin Otter 19 utassal, ami a képeimen zöld-fehérben kétszer is látszik.

Nyilván a legkisebb kapacitású hidroplánjukat alakítják át előszór, erre a flottára még nem elég a magniX jelenlegi elektromos hajtásrendszerének ereje, ami 350 lóerős, de már megcélozták a 750 lóerőt.

Tegnap kötöttek egy partneri megállapodást, 2019 év végén már repülne az első ilyen eBeaver a Seattle-Vancouver útvonalon. De a közlemény szerint megcélozták a 750 lóerős teljesítményt, ami már a nagyobb hidroplánok átalakítására is megfelelő lehet.

Végre, a hidroplánok is beléptek az e-korszakba, remélem, nemsokára teljesen új fejlesztésekről írhatok.

Annyit azért hozzátennék, hogy a Viking Air repülőgépgyár kompozittal, avionatikával, turbó hajtóművel modernizálta ezt a 70 éves klasszikus hidroplánt, ott csak a hajtóművet kéne lecserélni elektromos hajtásúra. A képen a Viking Turbo Beaver prototípusa, ráadásul kétéltű úszótalpakkal, közel tíz éve repült először és azóta nincs rá igény. Talán elektromos hajtással újraéled.

Források: Habour Air, magniX, Viking Air Limited és Seaplane International