Bronz érmet nyert a magyar műrepülő válogatott a világbajnokságon a Balaton repülőterén

A lengyeleket és a litvánokat megelőzve a románok és a csehek mögött harmadik helyezést értünk el. Baku László (Laci), Sonkoly János (Sonki) és Szilvási Dóra (Dóri) összetételű magyar válogatott a negyedik Intermediate, magyarul közép haladó (WIAC) kategóriában.

Egy edzés hétvégétől a díjátadó utáni pillanatig Arankával végig követtük a világbajnokságon a magyar csapat versenyét. Negyedik induló Láng István (Pista) volt, mindannyian a képen látható Extra 300 műrepülőgéppel repültek. Edzőjük Ábrányi Tamás, aki a Magyar Műrepülő Klub elnöke. Ő volt a világbajnokságok versenyigazgatója, mert együtt rendezték a mi versenyünket az eggyel magasabb osztályúval. Az volt a tizenhatodik Advance, magyarul haladó (WAAC) világbajnokság, ott sajnos nem indult magyar versenyző.

Összesen 70 pilóta repült az esőnapok miatt csak három alkalommal 5-5 perces versenyszámokat, amit a bírók pontoztak. Az első számot a felkészülés során be lehetett gyakorolni. A másik kettőt pedig a zsűri által jóváhagyott ismert figurakötésekből ott állíthatták össze a versenyzők. Miután megtanulták a kottát, utána rengetegszer a földön eltáncolták, a második és harmadik versenyszámot a pilóták életükben a világbajnokságon először repülték le.

Nekünk legjobban a magyar csapatnál egymás segítése, az erős csapatszellem tetszett. A másik három pilóta mindig ott volt a társuk versenyszáma előtt-alatt-utána. A repülésben a várakozás az egyik fontos tulajdonság, akkor kell a legjobbnak lenned, amikor sorra kerülsz. Itt az időjárás nagy tréfamester volt. Pista hétfőn nem repült volna, aztán mégis utolsónak sorra került. Dóri az ismert programban kedden reggeltől várta az eső elállását, délután még úgy látszott, hogy aznap repülhet, végül csak másnap reggel került sorra. Az első versenyszámban Laci 14. Dóri 18. Sonki 20. sajnos Pista utolsó, a 32. lett.

A második-harmadik számra táncoltak szorgalmasan, hiszen a levegőben elmondásuk szerint már alig pillanthatnak a kottára a műszerfalon. A közel 400 kilométeres sebesség, az állandó has préselés a plusz-mínusz G erők ellen nagy koncentrációt igényel a légi zongorázásban. Amikor valaki repült, a másik versenyzőtől kaptunk hangos közvetítést a hangár mellett izgulva. Ők is átélték a földön a sikeres, és pontatlan mozzanatokat.

A másodikban a sorrendünk Laci 16. Sonki 19. Pista 27 végül Dóri 29. lett. A harmadik számban Laci nagyon elkapta a fonalat, 7. lett. Sonki 21. Pista 25. Dóri 27. Amig a harmadik szám pontjai hivatalosak lettek, addig izgultunk és néztük, videóztuk a légi parádét, amit fentebb láthatnak. Majd jött a remek hír, Laci egyéni összetettben 10. lett. 6 éve kezdett műrepülni, összesen 25 órával a háta mögött az első világversenyén ez kiváló. Onnan tudom, hogy a verseny elején megkérdeztem Tóth Ferit, aki nyolcszoros világbajnokként egy élő legenda a vitorlázó műrepülésben. Felszállás előtt a versenyzőinknek tanácsot adott. Szóval ő mondta, ha valaki egyéniben bekerül a csapatból az első 10-be, az már szép eredmény lenne. Úgy lett.

Csapatban pedig a három legjobb versenyzőnk pontszáma került összeadásra, ami fölényesen elég volt a bronz éremhez.

A WIAC-ban a románok, a WAAC-ban a franciák taroltak. 4-4 himnuszuk egymás után zengett a három egyéni és a csapat győzelmük okán. A románok szinte minden hétvégén edzenek vagy bemutatóznak, a Román Sólymok kötelék három tagja az érmeket szinte mindet begyűjtötte. A legnagyobb létszámú csapatuk nekik volt.

A következő hetekben még külön interjúkban, cikkekben sokszor visszatérünk majd az eseményre. Ami azért is remekül sikerült, mert a közönség nagyon élvezte a vezetett hangártúrákat. Több százan kerülhettek közel a motoros műrepüléshez, nemcsak a gépek között járva, hanem a versenyzők vagy műrepülő pilóták beszéltek e szép sportról, válaszoltak a kérdésekre. Sok gyerek jött minden korosztályból, pilóta leszek, vágták rá szinte mindannyian, mikor elmenőben megkérdeztük őket.