Harmincas években hidroplánokkal repültek a Wall Streetre

Harmincas években vidéki birtokaikról naponta hidroplánnal ingáztak a bankárok, ma inkább helikopterrel repülnek be New Yorkba.

A harmincas években Long Island-i birtokaikról, kastélyaikból a neves üzletemberek főként autóval, ritkábban jachtokkal jártak New Yorkba, Manhattan szigetén a Wall Streetre cégeiket vezetni. A hetven kilométer távolság miatt napi ingázásra a harmincas évek végén gyorsabb légi jachtot rendeltek egy híres repülőgépgyártól, amely később nagyon sikeres hidroplántípus lett. Old timer gépként és modernizált formában pedig napjaink egyik kedvence.

Hirdetés

Loening repülőgép-tervező és repülőgépgyáros volt a húszas–harmincas évek Amerikájában. A képeken látható légi jachtnak nevezett C-2-es modellje a húszas évek végén szállt fel először. A cipőkanálszerű hajótörzsben zárt kabinban 4 utas utazhatott elegánsan, a pilóta meg a szárny alatt nyitott ülésben vezette a hidroplánt.

A korabeli leírások szerint ritka ronda gép volt, de praktikus. Ezért vett belőle egyet egy Smith nevű gazdasági társaságokkal foglalkozó híres ügyvéd, aki 1935-től ezzel a pilóta vezette hidroplánnal járt be naponta a szigetről dolgozni a Wall Street-i irodájába.

A manhattani körökben megtetszett a pénzmágnásoknak az ügyvéd levegőben történő napi ingázása, de valami elegánsabb kinézetű hidroplánra vágytak. Rávették Loeninget, hogy tervezzen nekik egy kicsit nagyobb és letisztultabb szerkezetű légi jachtot. A tervező akkor már a Grumman Repülőgépgyárnak dolgozott, ezért bevonta Grumman urat, a gyár tulajdonosát is a tárgyalásokba. Végül a 10 Wall Street-i üzletember – köztük Morgan, Harriman meg egy angol lord volt a leghíresebb – összehajolt és biztosította a fejlesztés pénzügyi fedezetét. Így jött létre a Grumman G-21, szeretetteljes becenevén a Grumman Goose, vagyis a Liba.


New York hidroplán kikötője ma is itt van

A G21 vázlatokból gyorsan elfogadták az urak a méltóságteljes, jachtot formáló csónak testet, felső szárnnyal, rajta a két szárnyba épített hajtóművel. Bár az első megrendelőknek tengerparti birtokaik voltak, a Wall Street végén is vízre szálltak, de kérték a korábbi kerekes futóművet is, amit csak félig rejtettek el a törzsben. A hidroplán a Wall Street végén a folyónál levő kikötőben a futóművén rámpán kigurult a vízből, hogy az utasok könnyebben ki-beszállhassanak. A szigeti birtokokon is voltak rámpák.

A hidroplánban elől már belül ült az egy vagy két pilóta, mögöttük a kabin alkalmas volt 4-6 személy kényelmes szállítására. A maradék helyen nagy csomagtér, vagy akár egy WC is elfért. A fő szárny bordáit vászonba tekerték, azon kívül a hidroplán minden külső borítása dúralumínium volt.

Az urak nemcsak a hetven-száz kilométer közötti távban és Manhattan felé való napi ingázó repülésben gondolkodtak, hanem a várható teljesítményekből a maximumot kérték. A két 450 lóerős már akkor is Pratt and Whitney cégtől rendelt hajtóművek közel 1500 kilométer hatótávot tettek lehetővé 300 km/h utazósebességgel. Egy 4-5 órás repülő úton nem hiányozhatott a férfi utaskísérő és a WC sem.

A második világháborúban a Grumman Goose különösen a partvédelemben és a csendes óceáni harcokban jól használható, főként szállító hidroplán volt, 350 darabot építettek belőle, köztük néhány hosszabbított, 8 utas székes változatot is. Később a parti őrség használta őket, jó néhány példány repül még belőlük ma is. A címképen látható Grumman G21 Goose az Adrián szolgált, az ezredfordulón magyar szakemberek tették repülőképessé.

Cikk megosztása:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük