Mentőernyő a repülőgépekben, mint utolsó esély
(Eredeti publikálás: 2011 április)
Több, mint három évtizeddel ezelőtt alakult az a vállalkozás, amely elsőként próbált meg kifejleszteni egy olyan, repülőgépekbe építhető mentőernyő-rendszert, amely baj esetén az egész gépet lehozná annélkül, hogy a fedélzeten lévőknek el kellene hagyniuk a gépet.
Boris Popov, sárkányrepülőjét egy motorcsónak vontatta egy minnesotai tó felett, amikor a túl nagy sebesség miatt gépe összetört. A súlyosan sérült sárkány százötven méteres magasságból zuhant a vízbe, ám pilótája túlélte a balesetet. Mint elmondta, a sérült sárkány által fékezett zuhanás hosszú másodpercei alatt a tehetetlenség és az emiatti düh uralkodott el rajta. A zuhanás alatt rendelkezésére álló idő alatt bőven lett volna lehetősége menteni magát, ám eszköz nem volt ehhez. Ekkor született meg az egész sárkányt egyben lehozó mentőernyő ötlete. Az ötletet tettek követték, amelyek 1980-ban a BRS (Ballsitic Recovery Systems) néven futó cégben öltöttek testet. A nyolcvanas évek elején az ultralight gépekre koncentrálták a fejlesztéseket.
A mentőernyőt működtető kar a pilótafülkében
A mentőernyőt egy szilárd tüzelőanyagú kis rakéta lőtte ki a gépből, majd az belobbanva lefékezte és egyben lehozta a repülőgépet, utasaival együtt. Egy évvel az első mentőernyő eladás után, 1983-ban már élesben is bizonyított a rendszer Coloradóban. Az ultralightok utáni következő mérföldkő a kisgépek világába vezette be az egész gépet mentő ernyőket. Popov cége 1993-ban megkapta az amerikai hatóságtól az engedélyt az első, Cessna-150-esekbe és 152-esbe építhető rendszer. A Cessnákba utólag beépíthető mentőernyők után a következő mérföldkövet a Cirrus jelentette.
A gyár célkitűzése az volt, hogy a repülőgépeinek alapfelszereltségébe tartozzon bele a mentőernyő. A közös fejlesztés eredménye a CAPS (Cirrus Airframe Parachute System), amely a Cirrus Design és a BRS közös fejlesztésével alakult ki. A fejlesztés betetőzése az volt, hogy 1998-ban a Cirrus SR20-as repülőgép a világon elsőként kapta meg az amerikai hatóság certifikációját szériatartozékként beépített mentőernyő-rendszerrel. A sikertörténet persze itt nem állt meg, hiszen a Cirrus azóta is beépíti típusaiba a rendszert és az ultralightok és kisgépek világában is egyre népszerűbbé válik.
A mentőernyő-rendszer a repülőgépbe építve
A mentőernyő-rendszer használata persze nem jelent megoldást mindenre. Mivel az ernyő aktiválása súlyos szerkezeti törés vagy a tájékozódás teljes elvesztése esetén indokolt, a repülőgép ilyenkor a legritkább esetben érkezik egyenletes, sík talajra. A cél nem is a gép sértetlensége, hanem a fedélzeten lévők életének a megmentése ilyenkor. A BRS mentőrnyő-rendszere 2010-ig 250 életet mentett meg.
Nem csak az amerikai gyártó fejlesztett ki ilyen rendszert. A német Junkers gyár Magnum nevű rendszere is hasonlóképpen egy szerencsés kimenetelű baleset után született, mint amerikai testvére. ezeken kívül is vannak gyártók, akik ugyanezt a módszert használják az egész repülőgép mentéséhez. A Galaxy nevű rendszer (GRS – Galaxy recovery Systems) már 500 kg-os tömegnél és 250 km/h sebességnél is használható.
https://www.youtube.com/watch?v=gp_qMdpvLrM
Napjainkban sok, jellemzően ultralight-repülőgép alapfelszereltségéhez hozzátartozik ez a rendszer, amely egy utolsó esélyt nyújt a fedélzeten lévők megmentésére.
