A Tailwind Air egy nemcsak hidroplánokat üzemeltető amerikai regionális légitársaság. Például rossz idő esetén a Manhattan-Boston hidroplán járatot szárazföldi repülőgéppel teljesitik, de erős a hidroplán charter águk is. Náluk működik a hagyományos hidroplán infrastruktúra, rendelkeznek engedélyekkel a hidroplánrepülésre.
A Tailwind Air pár napja egy szándéknyilatkozattal elkötelezte magát 20 darab egypilótás, kilenc utasos ehidroplán vásárlására. Vezérigazgatójuk, Alan Ram szerint
Az elosztott elektromos meghajtás és a modern, még hagyományos felépítést, repülésvezérlést és hasonlókat használó repülőgépváz kombinációjával az Airflow repülőgépek meghatározható fejlesztési idővonallal és egyértelmű úttal rendelkeznek a tanúsításhoz.
A Hairbour Air eBeaver projektjének akadását egy éve a vezérigazgató akkumulátor teljesítmény problémákkal magyarázta, de szerintem a korona vírus válság is rájátszott. Tavasszal egy svájci akkumulátor gyárral kezdtek el közös projektet, írtam róla.
Egy hónapja közel kétmillió kanadai dollárt nyertek a helyi kormány zöld programjában. Ebből elkezdték a második Beaver e-hajtára átalakítását továbbra is a MagniX közreműködésével. A vezér Greg McDougall mellé bevontak egy másik tesztpilótát is, több mint 30 alkalommal terveznek újabb repüléseket. A kisebb és a nagyobb MagniX motort is kipróbálják. A kanadai hatóság nemsokára elfogad egy könnyített utat az elektromos hajtás tanúsításáról, addig is néhány előzetes dokumentumot már átadtak nekik az engedélyezés felgyorsítására.
2022 nyarán Vancouverben rendezik az elektromos hajtású repülőgépek gyorsasági világbajnokságának egyik futamát. Ott már villogni szeretnének az eBeaverekkel.
Kanadai tartományi politikusok ambicionálják a világelsőség megtartását, újabb támogatásokat ígérnek, 2024-re várják az indulást. Szerintem a világelsőség az első rendes kereskedelmi ehidroplán járatért várhatón a két cég között dől majd el.
Források: Haibour Air és Airflow Aerospace