Elektromos hajtású hidroplánok, végre verseny a világelsőségért

Két éve örvendeztünk az DHC-2 eBeaver hidroplán szűzfelszállásakor Kanadában, mikor a Harbour Air, a világ legnagyobb hidroplán légitársasága bemutatta a jövőt. Azóta nagy a csend róla, bár nemrég egy kis mozgólódásról érkezett hír. Néhány napja viszont a Tailwind Air légitársaság is beszállt az elektromos hajtású hidroplán versenybe. Ők jelenleg úszótalpas Cessnákkal repülnek menetrendszerinti járatokat Boston és Manhattan között.

A címképen az Airflow Aerospace M200-as tervezett e-hidroplánja Manhattan felett, bennük most nagyobb elszántságot érzek a sikerre.

Az Airflow Aerospace az egy Airbus Vahana árva. Öt olyan ember alapította, aki ebben a megszüntetett projektben edződött. Céljuk nem az eVTOL, hanem az eSTOL, vagyis a függőleges helyett a rövid le és felszállóképesség bevezetése. Olyan kompozit elektromos hajtású repülőgépek építését tűzték ki célul, amelyek a rövid-közepes távú utas és cargo repülésre szakosodnak.

Tanultak az Aviation Alice kudarcából, akik a szárnyvégi-törzsvégi hajtásról nemrég visszaálltak a hagyományos kétoldali farok hajtásra.

A M200 egy Cessna 208 Caravan kompozitba igazítása, ahol az orr és a szárnyak csöppet változtak. Olyan szakemberek irányítják az átszabást, akik Burt Rutan legendás Scaled Composite cégéből érkeztek. A több e-motor egymás melletti elrendezés a szárnyon pedig a NASA koncept gépe óta állandóan fel-feltűnik az elektromos repülőgépeken. Az úszótalpaknál meg marad a világelső 80 éves kanadai családi cég, a Wipaire.

Az e-motorban, hajtásban is jót léptek, ahogy írtam róla korábban. A világon egyedül a szlovén Pipistrelnek van engedélyezett motorja, hajtáslánca, akkumulátora. Tőlük nemcsak vesznek, hanem fejlesztési együttműködést is kötöttek a szlovénokkal.