Ryanair hidroplánja
Ryanair ma Európa legnagyobb légitársasági csoportja, sikere összeforrott a harminc éve regnáló Michael O’Leary vezérigazgató nevével. Ma egy nap több utast szállítanak, mint a kezdetekben évente. Naggyá válásukat akkor egy hidroplán is segítette.
Igazi ír virtussal egy 11 személyes brazil gépecskével hívták ki versenyre a nagy British Airwayst és az Aer Lingust a Dublin – London útvonalon. Féláron adták a jegyeket, jöttek az utasok bőven, elkezdtek növekedni. Több bérelt géppel, több útvonallal, de nagy veszteséggel az akkor általános légitársasági üzleti modellt másolva.
Aztán jött megváltóként O’Leary.
A fiatalember könyvelőként a KPMG jogelődjénél dolgozott Dublinban. A Ryanair egyik névadó tulajdonosának személyes adótanácsokat adott, amúgy együtt járt a tulaj fiaival a dublini elit egyetemre. Mellette újságokkal bizniszelt és elég jól keresett pluszban vele.
Az ifjú könyvelő fantáziát látott a légiközlekedésben, 1988-ban elszegődött Ryanékhez pénzügyi főnöknek. Nyilván nem a következő évekre keletkezett 20 millió fontos veszteséget akarta menedzselni, hanem egy új légitársasági működési modellre – az akkor még ritka fapados, vagy diszkont – beszélte rá a tulajdonosokat.
Akik elküldték tanulmányútra Amerikába az ősforráshoz, a fapados modell kitalálójához, a Southwest Airlines-hoz. A fapados légitársaságok bibliája az egy gép típusos és csak turista osztályos flotta, másodlagos repterekre repülés, nincs átszállás, közvetlen jegyértékesítés stb. Ezt hozta Irországba és Európába előszőr az ifjú Michael.
O’Leary levezényelte a régi gépekből álló flotta Boeing 737-re cserélését és az utasszám növelését. Mi volt ebben a címképen látható hidroplánnak a szerepe?
Képzeljük el a tulajdonosokat, hogy 20 millió font veszteséget tolunk magunk előtt, jön a pénzügyi igazgató, hogy költsünk még pluszban különleges reklámra. Tegyünk rendbe egy ikonikus angol hidroplánt, amire még jegyet sem adhatunk el. A veszteséget pedig a zsebünkből pótbefizetéssel tüntessük el a jövő érdekében.
Már itt is megmutatkozott O’Leary különleges képessége, de még nem a balhés vagy vicces oldala.
A hidroplán Dublinhoz képest az ír sziget túloldalán a Foynes Flying Boat múzeum tulajdona volt. A múzeum fő épülete egy öbölben, az egykori hidroplán kikötőben található. Ami a Pan American légitársaság repülő hajóinak első európai uticélja volt. New Yorkból repültek ide a második világháború előtt a Boeing 314 hidroplánok.
A felújított brit hidroplán pedig az ír Short testvérek gyárának terméke. Ők gyártottak a világon először sorozatban repülőgépeket. Közel 1000 darabot készítettek a képen látható hidroplánból, inkább a katonai változatból. Ez a világháború után még harminc évig használatban volt polgári változat, a Shorts Shandringham.
Néhány képen látható, hogy akkor még másoktól levetett repülőgépekkel, köztük már sugárhajtásúakkal is nőtt az ír nemrég alakult légitársaság forgalma. Mekkora kontraszt, hogy a Ryanair nevet ez a gyönyörű hidroplán vitte a médiában a kilencvenes évek fordulóján.
O’Leary 1994-ben már vezérigazgató, alakul az első Boeing 737-esekkel a fapados modell, pár év múlva már az internet őskorában elsőként Európában a jegyeket a légitársaság a saját honlapján árulta.
A hidroplán köti össze képletesen Michal O’Leary-t a Pan American vezérével, Juan Trippe-vel. Trippe a harmincas évektől a hetvenes évekig 40 éven át meghatározta a légitársasági repülés fejlődését, átvezette azt a sugárhajtású korszakba egészen a Jumbóig.
O’Leary meg az egykori kis Ryanair márkanevet harminc év alatt Európa legnagyobbjává tette, sőt. Nemrég 2028-ig „bebetonozták” a Ryanair légitársasági csoport élére. Nem szenved ambíció hiányban, hiszen 2028 évre a mostani körülbelül 170 millióról 225 millió éves utasszámot és jó tőzsdei árfolyamot vállalt. Ha eléri, rengeteget keres vele, ha nem, akkor szinte semmit. Amúgy 2028-ban lesz 40 éve, hogy a Ryanair alkalmazásában áll.
