Magyar bozótpilóta Afrikában Cessnával repül

A világhálón kifogtunk egy magyar bozótpilótát, aki Namíbiában dolgozik. Pászka Csanád interjút adott és képeket küldött erről a nem mindennapi és egyáltalán nem veszélytelen munkáról. Az interjút Kisantal Máté készítette.

Mi az a bozótrepülés?

Azt hiszem minden olyan repülést, amit nem kiépített reptereken, mostoha körülmények és általában jó távol a “civilizációtól” végeznek, bozótrepülésnek hívhatunk. Például keskeny és rövid pályákon, ahonnan jó esetben talán a nagyobb köveket lehordták, vagy a nagyobb bokrokat kiirtották. Legyen az bárhol, bármivel: egy An2-sel Szibériában, Husky-val Alaszkában vagy egy Cessna 210-sel Namíbiában.

rostock-international-airport-cessna-210-namibia-2

Honnan jött az ötlet, hogy elmenjél Afrikába bozótpilótának?

Elég későn kezdtem bele komolyan a repülésbe, 33 éves voltam, és tudtam, hogy valami nagyon élvezetes “repülőzést” szeretnék csinálni. Amikor a kereskedelmi pilóta tanfolyamra jártam, az egyik pilóta említette, hogy járt Botswanában turistaként és őt az Okavango folyó deltájában Cessna 206 típusú kisgéppel vitték egyik bozótreptérről a másikra. Ez nagyon megragadta a fantáziámat. Tudtam egyből, hogy ilyen repülésre vágyom én is.

Azt hiszem, hogy itt – Namíbiában és Botswanában – bozótpilótaként még megvan az a romantika a repülésben, ami Európában már kihalt. Hatalmas, alig lakott területek, gyenge infrastruktúra, magadra utaltság. Néha reggelente repülök valamerre, figyelem a frekvenciát és senkit nem hallok. Magyarország méretű terület felett én vagyok az egyetlen, aki a sivatag felett szárnyal.

csanad1
Wolwedans-i megközelítés. a pálya kb. 7 méter széles, a 210-es szárnyai két oldalt kilógnak leszállás után

Induláskor nem volt könnyű eldönteni, hogy otthagyom a családot hónapokra, a jó munkahelyemet végleg és nekivágok Afrikának egy hátizsákkal, hogy hátha akad nekem is munka. Pedig előttem sokan megtették és sokaknak sikerült. Végül nekem is és a már család is itt van velem, úgyhogy minden jól alakult.

Milyen egy átlagos napod ebben a munkában?

Igazán átlagos napról nem beszélhetek. Általában már előző nap tudom, hogy mi másnapra a kijelölt repülni való. Az irodánkban elvégzem a repülés megtervezését és a súlypontszámításokat. Ilyenkor bozótpilótaként egyik helyről a másikra repülünk, itt leteszünk turistákat, ott felveszünk turistákat. Ezért jó tudni, hogy hol mire számítsunk. És mivel a bozótban legritkábban terem üzemanyag, nagyon pontosan ki kell azt is számolnunk, hogy abból mennyire lesz szükségünk.

rostock-international-airport-cessna-210-namibia

Rostock International Airport Namíbiában

Veszélyesebb a repülés Afrikában, mint egy európai országban?

Elsőre nagyon vadnak tűnhet, nincs irányítás, nincs radar. Általános frekvenciák vannak és már az ismerkedő repülések elején elmondják, hogy itt aztán folyamatosan beszélni kell. Hol vagy, mit csinálsz, merre tartasz. És ez szerencsére nagyon jól működik, ebből adódó balesetek nem voltak.

Európára az sem jellemző, hogy állatok legyenek a futópályákon. Itt minden bozótbeli leszállás előtt érdemes alacsonyan áthúzni a pálya felett, mert a helyi állatok közül kudu, oryx, zebra vagy strucc nézelődhet éppen arrafelé.

Namíbia nagy része magasan a tengerszint felett fekszik és napközben melegek vannak. Extrém esetben olyan repülőtérről kell eljönni, ami 5000 lábnál is magasabban helyezkedik el, ha ehhez hozzáadjuk a harminc fok Celsius feletti hőmérsékletet és a helyszínen derül ki, hogy az utasok súlya nem éppen az, amit megadtak, akkor nagyon észnél kell lenni. Ekkor még egy relatív erős repülőgép, mint a 300 lovas Cessna 210 is igencsak gyengén muzsikál. Nagyon körültekintően kell kiszámolni minden felszállást, főleg ha teljes kapacitással, öt utassal repülők.

Másfelől itt a Csontváz parton a köd sem ismeretlen. Sokszor van alacsony felhőalap és korlátozott látás. A VFR repülés, a műszeres megközelítés szabályait igencsak feszegetni kell néha, ha nem akarunk minden második nap kitérőreptéren landolni.

csanad3

Egyik-másik cégnél a karbantartás sem éppen kielégítő. De a Bush Bird-nél, ahol én repülök, szerencsére mindent azonnal rendbe hoznak, és nagyon jó állapotban levő gépekkel repülünk.

Összességében viszont nem hiszem, hogy veszélyesebb lenne, bár az extrémebb körülmények miatt bozótpilótaként nagyobb körültekintést igényel a repülés, és azt tapasztalom, hogy a pilóták nagy része is nagyobb odafigyeléssel áll hozzá a repüléshez.

Milyen jó és rossz élményeid vannak az ottani élettel, repüléssel kapcsolatban?

Rengeteg újdonsággal találkoztam és rengeteg jó élményben volt részem. Az emberek nagyon rendesek ezen a környéken. A közbiztonság kiváló.

csanad4

Leszálláskor ha elromlik a fék, akkor ott a kavicsos a menekülésre

Az egyetlen rossz dolog, amit megemlíthetek, az nem más, mint az állandó küzdelem a bürokráciával. Nincs megfelelő utánpótlás az országban pilótákból, mégis minden egyes alkalommal, amikor a munkavállalási engedélyeket meg kell újítani, akkor a hivatalnokokkal is meg kell küzdeni.

De ez eltörpül a többi jó dolog mellett. Olyan helyekre repülök, olyan lodge-okba tölthetem el az időmet, amiért mások vagyonokat fizetnek.

(Cikkünket megidézte az Origo)

Cikk megosztása:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük